*vagy legalábbis semmi nem lehetetlen. Így bizony. Ez az a hely, ahol vízumügyintézéstől, a katonaság megúszásán, a büntetőeljárás felfüggesztésén át egy sör este tíz utáni megvételéig mindent el lehet intézni. Ugyanakkor kevés olyan olyan dolgot tudnék említeni, amit mindent egyből, az előírt szabályok, és elfogadott normarendszer szerint lehetne elintézni. A fenti példákat is beleértve. Vegyük rögtön ezek közül a legfontosabbat. Egy sör megvásárlását. A vallásos buzgalom és a zemberek egészségének érdeke persze arra sarkallja a törvényhozókat, hogy az alkohol árusítását rendeletben szabályozzák, nevezetesen este 10 és reggel 6 között senki ne juthasson hozzá ahhoz, amit reggel 6 és este 10 között is csak fekete zacskóban adnak ki, legyen szó bár két üveg sörről, vagy négyliter vodkáról. Akármekkora adót is szabtak ki ezekre a termékekre (egy sör árának kétharmadát rögtön az államnak fizeted:), az eladóknak még így is érdeke, hogy segítsen a bajbajutottakon, de ennek meg van a maga szertartása. Először is kapcsolatok. Ez a legfontosabb ebben az országban. Nem is lehetnék itt, ha nincs egy jóravaló professzor, aki a végsőkig kiállt mellettem, amikor úgy volt, hogy el kell hagynom az országot, még az ügyintéző rendőr telefonszámát is elkérte, hogy rangján alul intézkedjen értem. Tehát nem lehet csak úgy hopp meglátok egy nemzeti alkoholboltot (mert itt már ennyire előrehaladott a nemzeti együttműködés), és veszek sört, mert akkor, ha legközelebb 10 után jön rám és vendégeimre az ihatnék, nem tudok telefonon rendelni. Mindig ugyanarra a helyre kell járni, small talk a nyitja a felszínes barátságoknak. Ha ezt elmulasztanád, vagy csődöt mondana ez a kísérleted, mint ahogy az enyéim (az egyik helyen a bácsi nagyon megkedvelt engem minden alkalommal, de mivel nyolcvanon fölül már nem az igazi a memória, sajnos minden alkalommal újra be kellett mutatkoznom, "óó Mádzsárisztánból?", a másik hely meg a sarkon szimplán bezár 10kor), akkor is még kaphatsz tippeket, a nagy kereszteződésnél rögtön türkszell mellett. nem belecsapni a lecsóba. izé, én csak papírért jöttem, hosszasan válogatni, eltölteni egy kis időt, gondolkodni, mit kérdezzek, de semmi személyes nem jut az eszembe, nem baj megpróbálom, mintha magnóról a válasz, 10 után tilos. Najó, de tényleg kéne, kunyizás, és már magam sem hiszek benne, de mutatom a táskámat is, hogy ebbe belerakjuk, senki se látja, a lényeg, hogy dumáljak, jó hosszan, folyamatosan törökül. ábídzsíím, lüüütfen! És ekkor minden kapu megnyílik. Ha bolton belül vagyunk a táska segít, ha a szórakozónegyedben egy kioszknál próbálkoztam, leintettek a táskával, elküldték a barátaimat, és az oldalsó ajtóhoz kellett menjek, ahol aztán meg is kaptam a fekete zacskót, és sipirc. Senki meg ne lásson, mondta egy másik boltban a bácsi, ahova 21:58kor tértem be lihegve, és mivel az előttem kártyával bénázó nő húzta az időt, valószínűleg 22:02kor léptem ki az árulkodó (stigmatizáló) fekete zacskóval a kezemben. A lényeg, hogy az első szöveg, csak amolyan figyelmeztetés, sőt, próba, teszt. Mennyire akarod azt a sört (másra úgysincs itt pénzed)? Mennyire akarod a szolgáltatást. Épphogy nem kacsint, pitizz egy kicsit, meséld el, hogy mennyire fontos ez a külföldi vendégeidnek, vagy épp neked, hogy csak 20 percet késtél, és hogy mennyire biztos vagy abban, hogy neki ebből semmi baja sem lehet. Kérni kell, ahogy a tojást a boltban. Elfogyott? Dehogy fogyott! Itt van hátul. Kérni kell, beszélni, dumálni, meggyőzni, a rendőrt, az ügyintézőt, a konzult, a téóst, a profot, és a lányokat is. Nem szégyenlőseknek való vidék.

Egyébként igen. Jobb ízű a sör, ha megküzdöttél érte, és édesebb a tiltott gyümölcs. Rendeletek, kormányok, jönnek mennek huszas évek amerika kétezertízes örökország, van, ami nem változik.